Hogyan lett Győrújbarát a megye legnagyobb faluja
Ha manapság Győrújbarától esik szó, nagyon gyakran úgy emlegetik mint a megye vagy még inkább mint a Kisalföld legnagyobb lélekszámú faluját. Valóban, a 2025-ös adatok szerint már több mint 8500-an lakták hivatalosan is ezt a települést. Megtapasztalhattuk már sokszor, a nagyság nem mindig előny…De hogyan jutottunk idáig?
Baráti, ahogy lakói ezt az falut, falucsoportot nevezték, nevezik a történészi becslések szerint hozzávetőleg 900 éves, a területe a kezdetektől alig változott. Jómagam a falu ilyen hosszú időn át tartó fennmaradását több fontos tényezőnek tulajdonítom. Elsőként a területi elhelyezkedésének, melyben nagy szerephez jutott Győr közelsége. Másodszor a szőlő és gyümölcstermesztésnek mely a kezdetektől jelentős lakosságfenntartó -megtartó erő volt. De ide sorolnám még a templomokat is melyek körül évszázadokon át a falvak házai kialakultak és megmaradtak.
Kezdjük az elhelyezkedéssel
Baráti Győr tőszomszédságában a kisalföldi síkság és a sokorói dombság találkozásánál fekszik. Figyelembe véve, hogy a Kisalföld folyói évezredeken át zabolázatlanul összevissza áradtak, kanyarodtak, ez a dombhátas térség szinte kínálta magát a megpihenésre, letelepedésre. Ősidők nyomait jelzik a faluból a múzeumokba került kőkorszakinak mondott kővésők, kőbalták. A korai vaskorból a nagybaráti határban fellelt halomsírok, s a bennünk talált urnák, nemzetközileg is jegyzettek. De kerültek elő a terület lakottságát bizonyító tárgyi emlékek a római birodalom időszakából, az avarok korából, valamint nyelvi nyomok a szlávok jelenlétéről.
Így azután nincs abban semmi meglepő, hogy a letelepedő magyarok is tanyát vertek ezen a vidéken.
Milyen barát?
Hogy Barátit ("Barat"-ot) kik, és pontosan mikor hozták létre az manapság inkább csak gyanítható. Magát a barát szót a szláv brat, bratym szóból eredeztetik, ami annak idején szerzetest jelenthetett.
Baráti alapítóival kapcsolatban három, katolikus szerzetesrend is „gyanúba keveredett”. A jelenlegi helyi szájhagyomány a templáriusoktól – ismertebben: templomos lovagoktól – , vagy vörös barátoktól - eredezteti a falut. Írásos bizonyítékát ennek nem találtam. Van viszont nyoma annak, hogy az 1200-as évek elején egy másik katolikus lovagrend a johanniták magyarországi képviselői Győr és Baráti határán építették fel ispotályukat így ők is lehettek a névadók. A pannonhalmi bencés rend egyik történetírója pedig akként vélekedett, hogy a Baráti ősmagja valójában az ő tulajdonuk volt.
Barátit az 1200-as években már udvarnokok, (királyi szolgáló népek) lakták. A település és egy része királyi, királynői birtok maradt évszázadokon át. De az uralkodók akkortájt a különféle szolgálatokért, az ország védelméért kisebb-nagyobb földterületekkel fizettek a szabadoknak, majd később a kialakuló nemesség tagjainak.
Barátiról az első, gyakran említett adat, egy 1200-ból jelzett oklevél, melyről kiderült, hogy dátuma, valójában kutatói elírás volt. Az igazándiból 1261-ben keltezett, valódi oklevélben lejegyezték, hogy Henrik nádor parancsára illetve a Győri káptalan kérésére Töltéstava (Tiltesteltowa, Tütüsi István és Dózsa birtoka) és Baráti (villa Barath) közötti határvonalakat kijelölték, miután a baráti, királyi udvarnokok földjük egy részét a király (II. Endre) beleegyezésével a győri székesegyháznak adományozták.
Nem kívánok ebben az írásomban sok évszámot, nevet idecitálni, azok okvashatóak a Kóstoló Győrújbarát történetéről szóló könyvemben.
A királyok, királynék jóvoltából a Baráti egészének, vagy részének tulajdonosai többször változtak, olyannyira hogy az 1200-as évek végére Baráti kettévált egy nagyobb és egy kisebb földterületre, melyeknek ezt követően eltérő birtokosaik voltak, de érdekes módon mindegyik megtartotta a Barát nevet egyiket Nagybarátnak, másikat Kisbarátnak nevezték egészen 1969-ig, mikor is egyesítették őket Győrújbaráttá.
Az 1400-as évekre a birtokosi szerkezet is nagyjából állandósult. Nagybarát kétharmad részét a csornai prépostság kapta, meg egyharmad részét pedig a pannonhalmi bencések szerezték meg.
Kisbarát vásárlások révén a Héderváry család tulajdonába jutott. és némi kslsndozással ott is maradt a jobbágyfelszabadításig, 1848-ig. Ezt köveőten megmaradt birtokrészeket, Táplánypusztával együtt, 1860 tájban Léderer Zsigmond vásárolta meg, feltehetően befektetési céllal , mert jó tíz év múltán továbbadta mindkettőt báró Lévay Henriknek, végül ez a család maradt Baráti utolsó földbirtokosa 1945-ig.
Győr közelsége
Ha mérlegre tennénk a győri szomszédság hátrányait és előnyeit, nem biztos, hogy az utóbbiak felé billenne el a mérleg nyelve. Győr hosszú időn keresztül az ország egyik legfontosabb nyugati védőbástyájának számított, a folyók és más természetes akadályok szinte egyenesen ehhez a városhoz vezették az ellenséges hadakat. A győri várat ostromló katonák természetesen nem kímélték a közeli falvakat sem.
Különösen igaz volt ez a török időkben, mikor is a kisbaráti templomtoronyban, valamint a Kiáltó (nem Kilátó) hegyen külön figyelőszolgálat működött, ahol gyanús mozgásokat észlelve jeleket adtak a győri vár felé. A támadások, a portyázók elöl falu lakói elbujdostak eleinte a hegyi erdőkbe, a löszbarlangokba, illetve a Pándzsa mocsaraiba, később pedig a törökök által nem bolygatott falvakba.
A törökök többször kirabolták, felégették, és végül uralmuk alá is hajtották mindkét Barátit, olyannyira hogy szinte teljesen elnéptelenedtek. Lakóik helyére, más magyar területekről felkerekedő jobbágyok, valamint szláv és német telepesek érkeztek akik vagy egy idő után tovább álltak, mások pedig az 1700-as években már végleg itt maradtak.
A török uralom helyébe - mint ismeretes - az osztrák fennhatóság lépett. Ez ellen szintén többször fellázadtak a magyarok. Győr és környéke úgy a Rákóczi szabadságharc, mint az 1848-as forradalom idején csaták színtere volt, s az átvonuló hadak a két Barátin is maradandó károkat okoztak, mint ahogy - a napóleoni háborúk idején - a közeli kismegyeri csatát is megsínylették az itt élők. Érdekes módon a falu mondavilága mégis eme harcokhoz kötött bizonyos történeteket. Egyik szerint Rákóczi Ferenc a szabadságharc idején itt hadakozott a környéken, és elfáradván lovát a Csanak és Kisbarát határán álló szilfához kötötte, megpihent kicsit és majd ivott a helyiek által felkínált borokból. A másik legenda azt sejteti, hogy Napóleon a kisbaráti Kiáltó hegyről nézte végig a magyar, nemesi sereg kismegyeri vereségét. Mindkét monda örökét emlékhely is őrzi. Sajnos, a jelzett időpontban egyik történelmi személy sem járt Barátin. Ugyanakkor, bár erről kevésbé szól a fáma, 1848-ban Kossuth önkéntes katonái között számos baráti is életét és vérét adta a remélt szabadságért.
Győr szerepének megítéléséhez azonban hozzátartozik, hogy a város közelsége eleinte az állat- és termény-kereskedelem, a piacozás révén, később a város iparosodása, a munkaalkalmak révén nagy előnyt is jelentett a barátiak számára. Ugyanígy hasznát látta az 1960-as években elnéptelenedő Nagy- és Kisbaráthegy a városból kirajzó, az elhagyott domboldalakat birtokba vevő és megművelő víkendeseknek, majd a nyomukba lépő kiköltözőknek. Mindezek megkoronázásaként itt épült fel Győrváros úttörőtáborra, amely némi fejlesztést és nagy ismertséget szerzett a falunak.
És ennek és az akkoriban alacsony telekáraknak is nagy része volt abban, hogy a rendszerváltás után Győrújbarát lett az egyik legkedveltebb letelepedési hely. És elkezdődött Baráti megállíthatatlannak tűnő növekedése…
A szőlő mint falumegtartó növény
Ha már hiszünk abban, hogy Barátit valamely szerzetesek alapították, akkor biztos, hogy az első szőlőtőkéket is ők telepítették. Egy 1211-ben keltezett oklevélben szó esik a baráti udvarnokokról, mint királyi szőlőművelőkről.
Nem sokkal később, 1251-ben Pok nemzetségbeli Móricz gróf, az általa alapított mórichidai premotrei apátságra hagyta a Barátsokorón (vineas in Barathy Sokorow existenses) lévő szőlőit.
Ezt követően aránylag sűrűn szerepelnek az oklevelekben a baráti szőlőművesek (vinitorok ), akiket- ,mivel e növény művelése bizonyos szakértelmet követelt -, a király gyakran a területtel együtt ajándékozott famulusainak. Aki kíváncsi ezekre A BARÁTI SZŐLŐKTŐL A BARÁTI BOROKIG című könyvemben olvashat róla.
Néhány dolgot jelzésszerűen megemlítenék.
A szőlő, pontosabban az abból készült bor minden korban kapós, könnyen értékesíthető árunak számított. Nem minden tájon adott egyformán jó minőséget ez a gyümölcs, s a termesztés csínját-bínját se tudta mindenki egyformán elsajátítani. Főként a telepítése, de a művelése is sok vesződséggel járt. A szőlő ezért kiváltságos növénynek tekinthető, és míg a földdarab, amelyen termett a földesúr birtokában volt, addig magához az ültetvényhez az azt megművelő jobbágy szerzett afféle „haszonélvezeti” jogot. Vagyis ha megfizette a földesúrnak járó boradót, lerótta a robotot, akkor a területét eladhatta és a gyermekei is örökölhették.
Ezért azután a két Barátin is kétfelé vált a jobbágyság, nagyobb részük a szőlőben szorgoskodott, míg kisebb részük telkes jobbágyként a síkvidéki földeken termelt növényekből, az ott tartott állatokból próbált a többségnél jobban megélni. Ugyancsak érdekes és némiképpen elgondolkoztató, hogy a baráti szőlők művelői között már a XIII. században ott találjuk a Győrből, illetve más településekről származó külső birtokosokat, művelőket (extraneusokat). Vagyis elmondhatjuk, hogy a „hétvégi telkek” és az ebből adódó betelepülések hagyománya is sok száz éves e faluban.
A török időkben sokan életüket kockáztatva, lopva jártak vissza a szőlőtőkéiket gondozni, a termést leszedni. Az 1600-as évektől kezdve, pedig sok szőlőtermelő úgy döntött nem tér vissza a sokszor kirabolt, felégetett portájára, hanem figyelmen kívül hagyva a földesurak tiltását a szőlője végében a hegyen épít magának és családjának lakhelyet. Később ennek hatására alakult ki a Kisbarátfaluból, Kisbaráthegyből illetve Nagybarátfaluból és Nagybaráthegyből álló négyes faluszerkezet.
A szőlőtermesztők a saját területük hasznából illetve a szépszámú idegen – főként győri - szőlőbirtokosnak végzett bérmunkából hol jobban, hol rosszabbul, de meg tudtak élni. Egészen az 1900-as évek végéig, mikor is egy filoxéra nevű szőlőkártevő országosan hatalmas károkat okozva, Barátikon az összes szőlőt kipusztította.
Épp ez a helyzet igazolja hogy a szőlő milyen fontos szereppel rendelkezett. Az 1900-as évek elején a hegyek lakói, távoli helyeken végzett alkalmi vagy idénymunkákból asszonyok győri piacozásaiból éltek, sokan kivándoroltak. De mint az évszázadok során oly sokszor s baráti emberek megmentőre találtak most egy másik növényben a málnában. Ebből és a gyárakban dolgozó emberek béréből épült újjá az 1950-es évektől Kisbarát és Nagybarát jelentős része.
És mutatva hogy a történelemben semmi sem tekinthető véglegesnek új fajták, módszerek megjelenésével a szőlőtermesztés ismét erőre kapott Győrújbaráton. Először s kiskertekben, majd az 1970-es évek közepén a termelőszövetkezetben, majd mikor ez utóbbi is megszűnt a kialakultak a nagyobb területtel rendelkező egyéni szőlészetek, borászatok, amelyek mostanra ismét visszaszerezték a baráti borok egykori jó hírét.
A Barátik összlakossága az 1800-as évek közepétől 1990-ig közel állandóan 3500 körül alakult, ezt követően látványosan emelkedett, melynek fő oka a táj szépsége és változatossága mellett annak tuladonítható, hogy alig egy évtized alatt létrejött egy kisvárosi infrastruktúra: korszerűsödő villanyhálózattal, vezetékes ívóvzzel, vezetékes, telefon és gázhálózattal, szennyvízelvezetéssel, kábeltévével.
Mindemellett az intézményi rendszer is fejlődött, iskolák, óvodák, bölcsőde, egészségközpont, korszerű faluközpont: postával, takarékszövekezettel községi művelődési otthonnal és faluházzal, de a sort még lehetne folytatni.
Győrújbarát népszerűségét számos létesítmény is növelte, ezek közül a győri úttörő-, későbbi nevén gyermektábort már említettem, de ilyenek tekinthető a sportcsarnok, a faluház, az ipari központ, a nagybaráti Szent István emlékhely, a fakemencével s a közösségi házzá avanzsált oskolával. amelyek nem csak a helyiek de a az egész környék segítőiül és példaképéül szolgáltak. A falu nevét számos civilszervezet öregbíti, a Csobolyó, a Dalkör, a nyugdíjasklub, a tűzoltóegyesület a sportszervezetek és még hosszan sorolhanám…
Új házakat eleinte a hétvégi telkesek kezdtek építeni, de ezt az 1990-es évek elején még olcsó telekárak is sokaknak vonzóvá tették. Először csak szép, összkomfortos házak épültek majd szervezett, vagy önkéntes lakótelepek többnyire egyéni, majd sorházakkal. És a falu hízni kezdett, mint a kisgömböc.
Az elmúlt 20-30 évben az országban, de a környékünkön is 3-4 ezer lakosú falvak, várossá ágaskodták magukat, támogatásokat, fontos fejlesztéseket kaptak főként uniós és hazai forrásokból. Barátin meg szinte évente küzdeni kell az iskolai, óvodai, bölcsődei helyhiánnyal, a sorakozó útjavítási, fejlesztési, fenntartási feladatokkal, az önkormányzat hivatalait terhelő ügyek növekvő számával, a kulturális igény növekedésével.
De mindezek ellenére a megye legnagyobb faluja: Győrújbarát mégis közel nyolcezer ember imádott lakhelye. Maradjon még ez így ezer évig!
Németh Endre
Győrújbarát díszpolgára
